Keresés
  • Éva Csomán

Egy illat hátán a múltba - vagy bárhová

Voltál már úgy, hogy megéreztél egy illatot és hirtelen beugrott egy emlék?


A napokban kaptam egy szál rózsát a kedvenc szomszédunktól. Saját termése. Gyönyörűséges, vérvörös csoda. Amikor mélyen a vörös bársony szirmok közé szippantottam, hirtelen 30 évet száguldottam vissza az időben. Minden szippantás az édes illatból a nagyszülők kertjét idézi. Szinte érzem a nap melegét az arcomon, a durva beton járólapokat a talpam alatt, látom a rózsatövektől jobbra elterülő, külvárosi mércével mérve méretes, rendkívül rendezett, szakavatott módon tervezett-gondozott kertet, benne minden jóval, zöldségekkel, gyümölcsökkel, miközben hallom a hátam mögött elhaladó busz morgó zörgését. Érzem az ártatlan gyermekkor önfeledt gondtalanságát, hallom a szüleim, nagyszüleim nevetését kiszűrődni a konyha ablakán. Már egyikőjük sem él, én mégis hallom a nevetésüket. Erre képes egyetlen szál illatos rózsa. Egy szippantás és a lelkem megnyugszik. A léptem könnyű, érzem arcomon a mosolyt, minden lélegzettel tiszta, illatos, nyár-végi levegőt lélegzem. Egyetlen szippantás a rózsa illatából és egy pillanatra újra gyermek vagyok.


De hasonló időutazásra tesz engem képessé a téli, felsózott járdák, a szürke-piszkos latyak és az orrszőr-fagyasztó hideg keveredő illata. Egyetlen szempillantás alatt visszarepít ez az illatkeverék a gyermekkoromba. Az általános iskolám előtt állva látom az osztálytermek mikulásra dekorált ablakait, a papír-díszeket, az ollóval teremtett hópelyheket. Érzem a csípős hideget az arcomon, látom a téli délutánon korán sötétedő város utcájának fényeit, érzem a lábaimon a gyerekcsizma puha, meleg bélését. A legundorítóbb, szutykos téli időben is van egy olyan illat, ami mosolyt csal az arcomra, a lelkembe.


Most álljunk meg egy pillanatra. Kérlek, idézz fel Te is pár ilyen emléket! Időzz el a kellemes érzésekben, amik a nyomukban érkeznek. Ugye, milyen jó? 😊


Az agy már csak így működik. Az érzelemmel teli események emlékként rögzülnek benne, ezeket az emlékeket pedig egyetlen megfelelő inger képes a legváratlanabb pillanatban előhívni. Engem az orrom vezet a legkönnyebben az emlékeimhez, de van, akinek ehhez egy hang kell, másnak egy kép vagy egy bármilyen egyéb érzet. Mindenkinek van egy csatornája, amin keresztül a legkönnyebben előhívhatóak az emlékek. De mindez mire jó?


A fenti emlékek ártatlan, gyermekkori élmények. Mosolyra húzódik tőlük a szám, de másra igazából nem használom őket. Ám ahogy ezeket az emlékeket elő tudom hívni, más emlékekhez is meg tudom találni az utat. Van olyan emlékem, ami a tökéletes nyugalmat, elégedettséget és örömöt jelenti. Egy másik emlékem a karrierem egy fényes sikerét szimbolizálja. Egy következő emlék a „jogom van hozzá” magabiztos érzés példaképe. És így tovább. Ezek az emlékek már olyan értékeket hordoznak, amelyekre a jelen életemben is szükségem lehet. Ezek lényegében erőforrásul szolgálhatnak olyan pillanatokban, amikor szomorú vagyok vagy megakadva érzem a karrieremet vagy elbizonytalanodom. Az emberi agy ilyen asszociációkra épülő működését remekül fel tudjuk használni a saját hangulatunk, aktuális érzéseink befolyásolására is.


Számomra a tökéletes nyugalom, béke, öröm és elégedettség érzetét hordozza egy évekkel ezelőtti nyaralás képe. A fényképeket nézegetve is visszatérnek élmény foszlányok, de az igazi robbanást az hozta meg, amikor véletlenül rátaláltam egy samponra, aminek az illata pontosan megegyezett a nyaralás alkalmával használt fényvédő krém illatával. Azt a krémet sehol máshol nem használtam, így az illat tökéletesen és kizárólag ahhoz a nyaraláshoz kötődött. Amikor szükségem van egy kis hangulatjavításra, ezt a sampont használom és mire végzek, egy új, kisimult lelkű ember lép ki a zuhany alól.


A szakmai sikeremet egy telekonferencia szimbolizálja. A tárgyalófelek falra vetített, hatalmas képe, a tárgyaló látványa, a fények, a színek mélyen beleégtek az agyamba. Olyan mélyen, hogy amikor fel akarom idézni, elég behunynom a szememet és megjelenik a kép, tökéletes részletességgel. A kép felidézése automatikusan hozza magával azt a pezsgő, inspirált, lendületes érzést, amit akkor, a tárgyalás közben éreztem. Újra azt érzem, hogy bármire képes vagyok, hogy többre, mint valaha is gondoltam volna. Egy pillanatra lehunyt szem mögött felidézett kép hatására...


A magabiztosság érzéséhez egy elit társaságban eltöltött kellemes nyári este hangulata kötődik, amelyet könnyedén fel tudok idézni, ha lazán hátra dőlök egy székben. A legkétségbeesettebb helyzetben is pillanatok alatt megszületik bennem a kellő magabiztosság érzése egyetlen ártatlan mozdulat hatására.


Fura, ugye? Próbáld ki! Ha van egy olyan élményed, emléked, ami különleges értékkel bír számodra, ami olyan érzést adott neked, amire máskor is szükséged lenne, próbáld meg felidézni. Járd be újra az élmény minden pillanatát, érezd a levegő hőmérsékletét a bőrödön, az illatokat, lásd, amit akkor láttál, idézd fel a hangokat. Idézz fel mindent, amire csak képes vagy. Aztán keresd meg azt a pontot, ami mentén a legkönnyebben, leggyorsabban vissza tudsz jutni ehhez az emlékhez. Lehet az egy illat, egy kép, egy hang, egy mozdulat, egy érzet a bőrödön vagy bármi. Ha találsz (vagy tudsz teremteni) valami olyan emlékeztetőt, ami mindig veled lehet, már kész is az instant érzés-generátor 😊 Próbáld ki!


Az agy élettani szempontból nem tud különbséget tenni az aktuális élmény, a pontosan felidézett emlék vagy akár az utolsó részletig tökéletesen kidolgozott fantáziakép között. Ugyanazok a neuronok, ugyanazok az idegi kapcsolatok aktiválódnak mindhárom esetben. Az agy minden ilyen élményt valóságosnak tekint és a hozzá csatlakozó érzéseket automatikusan előhívja. Ha egy kellemes emléket idézel fel, automatikusan előhívja a hozzá tartozó kellemes érzéseket. Ha egy rémálmodra vagy egy fájó veszekedésre gondolsz, újra hevesebben kezd verni a szíved és összeszorul a gyomrod.


Ha szeretnél magadnak elraktározni pár jól használható, téged segítő érzést, nincs más dolgod, mint kihasználni az agy ezen működését. Keresd meg azokat az élményeidet, amikor rendelkeztél a vágyott képességgel, érzéssel és keresd meg a hozzájuk leggyorsabban elvezető utat. Amikor pedig szükséged van rájuk, próbáld meg bejárni a korábban már feltérképezett és elraktározott utat. Mit veszíthetsz? Pár pillantás egy fényképre, egy szippantás egy illatba, pár taktus egy szívedhez közel álló dallamból… Nem túl sok idő és nem is túl látványos cselekvések. Rajtad kívül senki nem fogja tudni, hogy most éppen a múltadból meríted az erőt a jelen kihívásaihoz.


Használd ezeket a kincseidet, hiszen a Tieid!


Meséld majd el, mit tapasztaltál!

20 megtekintés
 
  • Facebook
  • LinkedIn

©2020 by Eva Csoman MD - Compass Coaching

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now