Keresés
  • Éva Csomán

Hogyan őrizd meg a lendületed maratoni home office idején?

Beszorultunk a lakásba. Folyton itthon vagyunk és ez viszonylag gyorsan szétzilálta a napjaimat, tökéletesen elhagytam minden produktivitásomat. Pedig az élet nem áll meg, elvárások vannak (sajátok is bőven), vagyis nem lenne szabad ennyire szétszóródnom a hirtelen jött folyamatos itthon-léttől.


Mi okozza nálam ezt a szétszóródást? Hát lássuk.


1, Ritmus

Nincs kötelező ritmus. Nem kell munkába menni, nem kell hajnalban kelni, nem kell szépen öltözni, sminkelni, nincs megszabott ebéd-idő; szinte minden pillanat sorsáról az adott pillanatban dönthetek. Általában rosszul…


2, Kötött struktúra

A kötelező ritmus hiányában nincs meg a nap megszokott, feszes struktúrája. Mindennek meg volt a dedikált ideje, amikor az adott feladatot be tudtam szuszakolni a napirendbe. Ha akkor nem csináltam meg, akkor a munka elvégzetlen maradt és ez a kényszer fenntartott egy fajta fegyelmezettséget. Nincs kényszer, nincs fegyelem…


3, Külső presszió

Nincs rohanás. Mivel nincs kötött ritmus, nincs feszes napirend, az idő megszokott szorítása is elmarad. A máskor oly kényszerítően-sürgetően ható külvilági ingerek most kézzel foghatatlanná váltak, így komolyságukból is veszíteni látszanak. Nincs csattogó ostor, hát nincs rohanás. És ha nincs rohanás, akkor minek sietni bármivel is? Ennek eredményeként nem is haladok semmivel.


4, Családtagok hatása

A Páromnak sincs kötelező ritmusa. Neki sem kell hajnalban kelnie, itt téblábol, délelőtt reggelizik, beszélgetünk. Amíg ő nem ül le a géphez dolgozni, addig egy kicsit kötelességemnek érzem, hogy körülötte legyek.


5, Az "aprónép" igényei

A kutyáink rendkívül élvezik, hogy itthon vagyunk. Én pedig ugyanennyire élvezem a társaságukat. Hihetetlen könnyedén terelődik a figyelmem rájuk, imádok velük lenni. (Elképzelni sem merem, milyen lehet, amikor gyerekek csinálják ugyanezt az ember körül…)


6, Szokatlan, figyelmet elterelő munkakörnyezet

A lakás otthonos hangulata (és a szobában körülvevő hihetetlen rumli) csökkenti a munkavégzés-érzést. Hiszen otthon vagyok. Mindig. De tényleg állandóan. Itthon pedig nem dolgozom…


7, Önvád

Produktivitás helyett bűntudat van. Az önmarcangolás és önvád pedig marha időigényes tud lenni. Remekül el tudok tocsogni az önmarcangoló gondolatokban akár órákat is, mire pedig a végére érek, teljesen elmegy a kedvem az élettől is. Nem túl előremutató megközelítés.

Ha tovább leltároznék, biztosan találnék még egy csomó dolgot, amivel elgáncsolom magam a maratoni home office idején. Viszont én a további leltározás helyett nekifogtam az eddigi lista alapján megoldásokat keresni. Éljenek az új szokások!



Nézzük, mit tettem ebben a helyzetben:

1, Hiányzik a kötelező ritmus? Hát csinálok magamnak!

Reggel újra ébresztőre kelek a megszokott időben, a reggeli rutin pedig az ingázós napok mintájára épül fel (a megszokás megnyugtatóan hat rám). Zuhany, reggeli, kicsit később kávé, immáron a gép előtt. Az ebédszünet előre ütemezett, épp úgy, mint a munkaidő vége. Ha tökéletesre akarnám fejleszteni a dolgot, akkor szépen fel is öltöznék és sminkelnék is, de egyelőre ezek nélkül is össze tudom szedni magam.


2, Hiányzik a feszes napirend? Hát elő a to-do listákkal!

Nézzük, mire megyek, ha minden reggel összeszedem az aznapi teendőket. Erre használhatja mindenki a saját megszokott rendszerét. Van, aki a naptár-bejegyzésekre esküszik, mások különböző szervező applikációkkal dolgoznak. Én fapados-régimódi lányként maradok a kis füzetben kézzel írott és manuálisan pipálgatott listánál. (megjegyzem a füzetemen flamingók vannak 😊 )


3, Hiányzik a rohanás? Ez is megoldható.

Ha fegyelmezetlenné válok a külső nyomás nélkül, tudok magamnak olyan programokat szervezni, amelyek hatásosan tudják ezt a külső nyomást képviselni. Pl. amikor muszáj bevásárolni, akkor azt a reggeli órákra időzítem, még mielőtt a korhatár szerinti korlátozás kizárna a boltból. Ehhez viszont a reggeli programot pörgősebbre kell vennem. Hasonló külső nyomás lehet a másokkal előre egyeztetett megbeszélés (telefonon, online), élő-online tanfolyam, kötelezőre időzített kutyasétáltatás, egymásra épülő tevékenységek… Bármi megteszi, amire nem lehet legyintve azt mondani, hogy ráér még.


4, Párom laza napi ritmusa? Hát, itt két dologgal találtam szemben magam.

Először is a saját értékrendem azt mondatja velem, hogy amíg ő szabadon mászkál, addig a jó asszonyka is ott tesz-vesz a közelében. Szóval először ezt az értékrendet kellett megkérdőjeleznem. Hiszen mi a fene értelme van ennek? Ő egy felnőtt férfi, feltalálja magát a saját otthonában. Ráadásul elég sokat beszélgetünk ahhoz, hogy a fél délelőttöt kitöltő semmitmondó beszélgetések hiánya ne rázza meg a kapcsolatunkat. Szóval új értékrend: mindketten felnőttek vagyunk és éljünk ennek megfelelően.

A második dolog, amit el kellett rendeznem az már kommunikációt igényelt. Hiszen bár felnőtt ember ő is, végül is hozzászoktattam ahhoz, hogy itt lebzselek körülötte, amíg ő jön-megy. Meghökkentően hatott volna, ha ezt hirtelen, egyetlen szó nélkül megváltoztatom. Elmondtam hát, hogy zavar, hogy ennyire szétcsúszott a napom és csökkent a hatékonyságom, így megpróbálom felvenni a régi ritmusomat. És ez bizony azzal fog járni, hogy ugyanúgy elmegyek dolgozni, mint korábban, csak nem egy másik városba, hanem egy másik emeletre. De a lényeg, hogy eltűnök a színről.


5, Szőrös gyermekeink: hát, ez a legnehezebb.

Nekik nem tudom elmagyarázni, hogy anya most nincs itthon, mikor látják, hogy de bizony anya itt van. Erre még nem találtam meg a legmegfelelőbb megoldást. Amikor kizárjuk őket a kertbe, akkor idővel hatalmas ugatásba kezdenek. Mivel tudják, hogy itthon vagyunk, mindenről beszámolnak. Jó hangosan. Ha bent vannak, akkor nyüszögnek, hogy unatkoznak. Jelenleg a rendszeres „bio-break” programjába építjük be a kutyás-babázást. (Ha bárkinek van erre jó ötlete, mindenért hálás vagyok!)


6, Az otthon-hangulat „ráérünk még” hatása: szeparált munkaterület

A kellemes otthoni közeg el-elcsábító hangulatát azzal próbálom leküzdeni, hogy kialakítottam egy sarkot magamnak. Itt van a teljes munkaállomás: laptop, monitor, vezetékes internet, elegendő áram, papírok, írószerek, tankönyvek, kislámpa, hely a kávéscsészének és a vizespohárnak. Minden ugyanúgy, mint az irodában. Fel sem kell állnom, hogy valamit elérjek. Az asztal magasságához passzoló, legkényelmesebb széket állítottam munkába (hiszen az egész napot itt töltöm) és a kialakított sarkot amennyire csak lehet, leválasztottam a lakásról. Egy kevésbé használt szoba perifériás sarkát alakítottam át otthoni irodává. Amikor szükséges, az ajtót is magamra tudom csukni. Népesebb családoknál az ajtóra akasztott „behajtani tilos” tábla is segítség lehet 😊

Ami a rumlit illeti: azt igyekszem minimalizálni. Kínosan ügyelek arra, hogy a szobában csak a munkával kapcsolatos dolgok képezzenek rendetlenséget. Ne legyenek széthagyott ruhák, kutya-játékok, miegyebek. Ha döntően munkával kapcsolatos dolgok heverésznek körülöttem, akkor könnyebben őrzöm meg a munkahely-élményt. Ráadásul az online tréningeken való részvétel és az online coaching is magabiztosabban megy, ha a webkamerás kapcsolat során nem kandikálnak elő a háttérben meglepő privát elemek 😊 (Persze mindettől nem vált rideggé a hely: lényegében egy dzsungelben ülök. Mellettem és a fejem felett is zöld növények lengedeznek, besüt a nap, hátam mögötti rattan polcon színes könyvek vigyorognak, szóval a hangulat meglehetősen barátságos maradt.)

7, Önmarcangolás és bűntudat: tudatosság.

Nos, ezek megint olyan dolgok, amiket magamban kellett elrendeznem. Hiába minden törekvés, kisebb botlások, gondolat-elkalandozások akkor is lesznek. Ugyanakkor az eddig összeszedett ötletekkel már most sokkal hatékonyabb vagyok, mint pár napja. Szóval meg kell tanulnom megbocsátanom magamnak a hibákat. Ha valami nem az elvárt szerint halad, akkor megállok egy kicsit, megnézem, miben tér el az eredmény a várttól, mi vezetett ehhez az eredményhez, mit kell megváltoztatnom a javításhoz és nekifutok újra, immáron máshogy. Ha még mindig nem tökéletes a végeredmény, akkor az „elemzés – újratervezés - másként működés – értékelés” ciklusát újra megteszem. És ezt bizony annyiszor ismétlem, amíg el nem érem azt, amit szeretnék. Ez a ciklus sokkal hasznosabb, mint a bűntudat. Az önvádban senyvedés helyett igyekszem inkább erre fordítani az időmet és az energiáimat.

A produktivitás fokozásához vezető lista minden bizonnyal lehetne ennél sokkal hosszabb is, ám be kell látnom, hogy én már pusztán a fentiek megváltoztatásával egy sokkal sikeresebb üzemmódra álltam át. Nekem egyelőre elegendő az a fegyelmezettség és produktivitás, amit a jelen működésemmel elérek. Remélem, Neked is tudtam egy kicsit segíteni.

Cserébe egy kérdés: Te mivel őrződ meg a lendületedet a karantén idején?

9 megtekintés
 
  • Facebook
  • LinkedIn

©2020 by Eva Csoman MD - Compass Coaching

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now