Keresés
  • Éva Csomán

Vigyázz magadra!


Amikor legutóbb „atomjaimra hullottam”, végül pontosan meg tudtam fogalmazni, hogyan működöm, amikor nem működöm jól. Lassan megfigyeltem, mik azok az apró jelek az életemben, amik arra utalnak, hogy nem jó úton haladok. Azt is megtanultam, hogyan szedegessem össze a darabkáimat és rakjak össze belőle egy új embert.

Azt viszont még nem tanultam meg, hogyan őrizzem meg ennek az új embernek az egységét. Most tanulom. Még nem vagyok túl jó tanuló... :-)


Most, hogy érezni kezdtem, valami nem az igazi, elkezdtem újra figyelni önmagamra. És megláttam a (nem éppen korai) jeleket. A lassan újra emelkedő nyugalmi pulzusszámom, a rojtosra rágott szájnyálkahártya, a fájó váll és elmerevedő nyak, az újra fájdogáló gerincsérv, a félig-meddig álmatlanul töltött éjszakák végre megnyomták a vészcsengőt. Bármit is csinálok, nem jól csinálom.


Hazafelé araszolva az eső-áztatta és ettől végérvényesen bedugult városon át végigleltároztam, mi minden járulhatott hozzá, hogy ezek a jelek újra előjöttek. Találtam, amit találtam, de a legjobban az sokkolt, amit nem találtam. Letettem minden olyan fegyvert és pajzsot, amit a saját védelmemben fejlesztettem ki. Elengedtem minden olyan tevékenységet, ami engem tölt fel. Ha az autó akkumulátora lemerül, a kocsi nem mozdul többé. A telefon se hajlandó megnyikkanni, ha lemerült. Milyen jogon várom el magamtól, hogy töltés nélkül jól üzemeljek??? Hogy egyáltalán üzemeljek???

Szóval az akcióterv első pontja: visszacsempészni az életembe azokat a dolgokat, amik nekem adnak energiát. Engem töltenek fel. Elmaradt a sport? A kutyasétáltatás? A fotózás? A szórakozás? Mi tart vissza? Nincs időm? Na és ki osztja be az időmet? Sok a tennivaló? Ki mondja, hogy ezeket kell csinálni? Ki mondja, hogy ezeket MIND, MOST kell csinálni? Senki? Akkor minek szívatom magam?! Na, újratervezés! Így hát amíg késő délután ment a mosógép, előkerült az ellipszis-tréner, meg a TRX, meg pár súlyzó is, valahogy mégis jutott idő játszani a kiskutyákkal és még a szauna is bekapcsolódott valahogy. Láss csodát: az éjszaka édes, békés, megnyugtató-ellazító alvással telt. (Csodálatos 5,5 óra volt. Még van hová fejlődnöm...)


Most frissen, nyugodtan folytathatom a dolog megrágását, a miértek felderítését és a kibillenések helyreigazítását. De a tapasztalat tanulságos volt. Figyelnem kell magamra. Meg kell tanulnom felismerni azokat a jeleket, amelyek megelőzik az álmatlanságot, az izomgörcsöket, mozgásszervi panaszokat, pulzusszám emelkedést, miegyebet. Könyörgöm, ne várd meg, amíg a tested ilyen határozott jeleket küld! Ezt megelőzik finomabb jelek is, tanuld meg azokat felismerni. Azt, hogy már a negyedik kávét iszom. Hogy újra csoki van a kezem ügyében. Hogy kacifántosan fogalmazok, amikor veszélyesen bénázik egy autós előttem. Hogy ma sem indultam el időben haza. Hogy nem mentem el ebédelni. Megannyi apró jel, amiből meg kell tanulnom felismerni, hogy valami nem teljesen okés. Így megelőzhetem az infarktust, a stroke-ot, a gyomorfekélyt, a magas vérnyomást, a ritmuszavart, az ilyen-olyan daganatokat, megafenetudjamégmimindent.


Szóval ami engem illet, megtanultam, hogy

1, figyelnem kell az apró jelekre és időben lépni a saját érdekemben.

2, meg kell tartanom azokat a tevékenységeket, amik feltöltenek engem, hogy legyen elég erőm megküzdeni a világ nehézségeivel.

3, az időm beosztásáért én felelek, és ha ezt a jogot kiadom a kezemből a külvilágnak, akkor csak rosszul járhatok.


És Te mit tanultál?

1 megtekintés
 
  • Facebook
  • LinkedIn

©2020 by Eva Csoman MD - Compass Coaching

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now