Volt egy apróság a szakmai életemben, ami megkeserítette a napjaimat. A legfőbb főnök társaságában sokáig hajlamos voltam lefagyni. Azt éreztem, hogy hülyének néz, alkalmatlannak tart és amikor vele beszéltem, el is hittem, hogy az vagyok. Ennek következtében persze úgy is viselkedtem. Akkor egyetlen vágyam volt: csak ne nézne állandóan hülyének és partnerként kezelne végre! Nos, amíg erre vágyakoztam, kódolva volt, hogy ez soha nem fog megtörténni. Ez nem volt életem legszerencsésebb célja. Aztán jött egy coach tanuló-társamtól az ártatlan kérdés: Számít, mit gondol? Innentől megérett az új cél: nem őt akarom megváltoztatni, hanem magamat, hogy már ne zavarjon, ha hülyének néz. Ne az ő hitrendszerétől függjön az én teljesítményem, hanem a saját képességeimtől. És megtörtént a csoda. Életemben először nem fagytam el mellette.
Nem volt jó a kiindulási célkitűzésem, de valójában milyen a jó cél? Lássunk pár jellemzőt:
1, Pozitív.
Ha azt tűzöm ki célnak, hogy mit NEM szeretnék a jövőben, akkor állandóan azon fog kattogni az agyam. Amíg azt mondogatom magamban, hogy „csak le ne fagyjak, le ne fagyjak!”, addig tutira le fogok dermedni. Hiszen erre koncentrálok, ezzel foglalkozik a figyelmem, erre összpontosítom az energiámat. Inkább azt fogalmazzuk meg, mit SZERETNÉNK ELÉRNI ahelyett, hogy mit szeretnénk elhagyni a jelen dolgok közül. A fenti helyzetben az volt a célom, hogy elfogadjam, a teljesítményem az én képességeimen múlik.
2, Általam befolyásolható.
Szeretném, ha a főnök máshogy viselkedne, de lássuk be, valószínűleg nem fog. Ha ezt tűzöm ki célomul, bizonyos a bukás. Ennyi erővel eső-táncot is járhatnék időjárás-szabályozási céllal. Helyette érdemes olyan célt választani, ami lehetőleg teljes mértékben az én befolyásom alatt áll. Ebben a helyzetben mi lehet az? Hát, például a saját gondolataim, reakcióim, viselkedésem megváltoztatása. Ha a saját hozzáállásomon tudok igazítani, a külvilág ingerei (pl. a pökhendi főnök) egészen más hatással lesznek rám. Lehet, hogy már nem fog zavarni. Sőt, még az is lehet, hogy hasznomra tudom fordítani a korábban nehezményezett körülményeket.
3, Számomra értékes.
Ha a cél annyira értékes számomra, hogy minden követ megmozgatok az elérése érdekében, akkor jobb eséllyel fogom elérni. Hiszen, ha eléggé akarom azt a célt, de tényleg nagyon-nagyon, akkor ki fogok tartani akkor is, ha jönnek a nehézségek. Mert ne legyenek illúzióid, ha változtatni akarsz, valószínűleg jönnek majd a nehézségek. Akár egész komoly akadályok. Fájni fog, félni fogsz, de ha valóban annyira értékes számodra a cél, akkor menni fogsz tovább és azt fogod keresni, hogyan érd el, nem pedig azt számolod, mi minden tartana vissza.
4, Elég nagy és elég kicsi.
Na, ezzel most pontosan tudod, mekkora legyen, ugye? Nézzük: ha túl kicsi a célod, nem lesz elég motiváló. Hiszen ezt bármikor elérheted, nem kunszt. Vagyis nem fogsz hozzá… Ha irreálisan nagy, akkor elérhetetlennek fogod tartani és nem fogsz hozzá. Szóval elég nagynak kell lennie a célodnak, hogy mozgósítani akard érte az energiáidat, és elég beláthatónak ahhoz, hogy még valóban elhidd, hogy menni fog, ha mindent beleadsz. Van egy trükk a túl hatalmas célok eléréséhez is: trancsírozz! Darabold fel akkora egységekre, amik már „fogyaszthatóak” számodra. A részcélok elérését pedig tiszteld ugyanannyira, mint a végcélt.
5, Pontosan körülírható.
Képzeld el, mit szeretnél elérni. Képzeld el, hogyan néz ki, amikor kész vagy. Hogy érzed magad, milyenek a színek, a fények, a hangok, az illatok, milyen a tapintása, hogyan működsz benne… Képzeld bele magad egy kicsit. Lubickolj benne. Ha el tudod képzelni, valószínűleg meg is tudod valósítani. Ráadásként: ha bele tudod képzelni magad, de úgy igazán, akkor még akár azt is felfedezheted, hogy a jelen világnézeteiden miket kell finomítanod ahhoz, hogy elérd a célod. Ha még elképzelni sem tudod a célodat, nem fogod tudni, pontosan mit akarsz elérni. Több fizetést? Mennyit? Honnantól vagy már elégedett? Milyen jellegű munkával? Ha nem tudod elképzelni a célodat, lehet, hogy azt sem fogod észrevenni, amikor már odaértél.
6, És ha már itt tartunk: mérhető.
Ha pontosan tudod, mit akarsz elérni, meg tudod határozni azokat a paramétereket, amikkel követni tudod, hogy haladsz (esetleg: jó irányba haladsz-e egyáltalán?!). Javítani akarsz az egészségi állapotodon? Az hány kg? Mekkora vérnyomás? Milyen pulzus-szám? Mennyi sport? Milyen ételek? Mennyi alvás? Mennyi micsoda? Így időben észreveszed, ha nem jó az út vagy a tempó. Időben tudsz korrigálni.
7, És ebből következik: a határidő.
Fontos tudnod, mit szeretnél elérni és azt hogyan fogod mérni, ugyanakkor az egész a semmibe vész, ha nincs hozzá egy határidő. Akár egy csomó határidő. Határidők sorozata. 50 kg-ot akarsz leadni? Mikorra? Az egy év alatt mennyi? Az egy hónap alatt mennyi? Az egy hétre lebontva mit jelent? Egy dologra azonban nagyon vigyázz: irreális határidőket ne szabj! Pl. 50 kg mínusz 2 hónap alatt csak műtéttel érhető el (és itt a végtagok és egyéb kilógó részek amputációjára vagy az alany félbevágására gondolok…) Ha túl feszes a határidő, elmegy a kedved az egésztől. Ha túl laza, akkor meg nem fogod komolyan venni. Szóval ez is egy felelősséggel mérlegelős játék 😊
És bónuszként: nem árt, ha figyelembe veszed, milyen hatással lesz a célod a környezetedre. Egy-egy komolyabb változás érintheti a párkapcsolatodat, a barátságaidat, a munkahelyi helyzetedet, de egyéb hatásai is lehetnek. Pl. ha szeretnél atomkutató lenni, nosza! De kérlek, ne az atombombával gyakorolj!
Te mire vágysz igazán? Mi a célod?