Fekete vagy fehér? – Avagy a siker 50 árnyalata

Úgy egy évvel ezelőtt olvastam az egyik vizsgálat publikációját, amiben azt elemezték, hogy az életmód egészséges irányba terelése milyen hatással van hosszútávon bizonyos betegségek megjelenésére és végsősoron a túlélésre. Nem meglepő módon beigazolódott az alapfeltevés, hogy minél egészségesebben éli az ember a hétköznapjait, annál nagyobb az esélye arra, hogy bizonyos betegségek nem jelennek meg nála (vagy csak jóval később) és összességében egy hosszabb életre van esélye. De most kivételesen nem erre szeretnék koncentrálni, hanem a vizsgálat felépítésére. Ugyanis annak elolvasása volt egy olyan fordulópont számomra, ami az addig elméletben természetesen ismert tényeket mélyen beleszögezte a lelkembe is. Végre. De nézzük, mi is volt ez a fordulópont.

A vizsgálatban résztvevőket több csoportra osztották és az egyes életmódbeli (leginkább az étrendre és a fizikai aktivitásra vonatkozó) paramétereket is nagyon részletesen adminisztrálták. Vagyis nem azt nézték, hogy ha az „A” csoport egészségtelenül, a „B” csoport pedig egészségesen élt, akkor vajon mi lesz közöttük a különbség, hanem a két véglet (teljesen egészséges- rendkívül egészségtelen) közötti spektrumon bárhol elhelyezkedhettek a vizsgálatban résztvevők. Végül pedig százalékban fejezték ki, hogy ki mennyire élt egészségesen a vizsgált időszakban. (Nyilván a vizsgálat kedvéért megalkottak egy virtuális skálát az egészségesség mértéknek egységesítéséhez, így tudták százalékban kifejezni, ki mennyire élt egészségesen. Ez a való életben azért nem ennyire egyszerű.) A vizsgálat eredménye alapvetően nem volt meglepő: az egészségesebben élők között kevesebb volt a betegség és hosszabb volt a túlélés. És minél egészségesebben élt az adott csoport, annál jobbak voltak az eredményeik.

És mi volt az a baromi fontos üzenet számomra ebben a vizsgálatban? Nem az eredmények, azokon nem lepődtem meg. Inkább ez a „százalékosság”, ahogy a különböző mértékben egészséges életet élő embereket külön csoportokba sorolták. A vizsgálat felépítése olyan szépségesen jellemezte azt, hogy minden apró, a helyes irányba tett lépés milyen értékes pozitív hatásokat hozhat magával, hogy mélyen szíven talált. Jobban, mint bármilyen korábbi eszmefuttatás.

Az egészséges életmód nem egy „igen” vagy „nem” játék. Nem csak a „tökéletesen jó” lesz jó. Az „elég jó” vagy a „közepesen jó” is segít, sőt, még a „kicsit jobb” is kimutatható előnyökkel járhat. Nem hiszem, hogy lenne olyan ember a földön, aki mindent „rosszul” csinál, mint ahogy feltételezem, olyan sincs, aki mindent „jól” csinál az egészség szempontjából. Az élet egyszerűen nem így működik. Ami viszont a legfontosabb üzenet volt számomra: minden olyan apróság az életmódunkban, amit egészséges irányba tudunk alakítani, a hasznunkra válik. Ha csökkentem a chips fogyasztást és helyette inkább valami egészségesebb alternatívát, mondjuk egy fél marék diót vagy mandulát rágcsálok el, akkor is pár százalékkal csökkentem az egészségügyi kockázataimat. Nem tudok egyik pillanatról a másikra lemondani a húsról? Nem baj! Akkor kiválasztom azokat az állati komponenseket, amelyek nélkül könnyedén tudok élni, mondjuk elhagyom a legfeldolgozottabb felvágottakat, kolbászokat, szalámikat, helyettük valami egészséges alternatívát vezetek be (vagy ha eddig minden nap ezeket ettem, akkor mondjuk csak heti 1-2 alkalomra csökkentem a számukat) és egy hatalmas adag egészségügyi kockázatot máris eltüntettem az életemből. Nem tudok naponta 5 km-t futni? Kit érdekel? Ha a szomszéd irodába nem telefonálok át, hanem elsétálok odáig, máris többet mozogtam, mint korábban és nagyobb esélyt adtam magamnak a hosszabb életre. És ugyanez az életmódunk minden területén így működik. Vagyis nem kell megvárni azt a pillanatot, amikor készen állok majd tökéletessé tenni az életmódomat. (Megjegyzem, ez a pillanat soha nem fog eljönni…) Hanem kezdjük el most rögtön. Bármennyire keveset tudunk rajta javítani egyszerre, az mind az előnyünkre válik.

A fekete-fehér gondolkodásnak van ám egy másik csapdája is. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha nem tudjuk tökéletesen végig vinni azt, amit elkezdtünk, akkor az egésznek már nincs is értelme. Hogy egyetlen hiba bedönti a teljes rendszert. Amikor a millió diétázós időszakomban elcsábított egy szelet rántotthús vagy egy lángos, azt éreztem, felrúgtam mindent, az egész eddigi munkám elveszett. Bűntudatom volt és szégyelltem magam, hogy amikor pontosan tudom, milyen komoly egészségügyi kockázatottal rendelkezem, nem vagyok képes betartani a szabályokat. Utána jó darabig nem tudtam visszaterelni magam az egészségesebb keretek közé, mondván, hogy most már úgyis mindegy. Ugyanígy, ha egy edzésre nem jutottam el, könnyebb volt lemondani a következőt is … és a következőt… Hiszen már úgyis bebuktam.

Hamarosan 50 éves leszek. Lényegében egész életemben harcban álltam a súlyommal és általában ő állt nyerésre. Vagyis elmondhatom magamról, hogy közel 5 évtized tapasztalata áll a hátam mögött a „hogyan ne fogyókúrázzunk” stratégiák kapcsán. Fekete öves lettem ebben a témában. A fekete-fehér világnézet szinte végig uralkodott a fogyókúráim felett is. Amíg tökéletesen betartottam a szabályokat, addig minden rendben volt. Viszont amint becsúszott egy kocka csoki vagy bármi olyan, amit az aktuális diétás rend tiltólistára tett, végem volt. (Arra, hogy egyébként pontosan mekkora hülyeség a tiltólista, majd egyszer még visszatérünk.) Bedobtam a gyeplőt a lovak közé. Hiszen elrontottam a diétámat, innen vége mindennek. Pedig egy nagy fenét! Az alapvetően többé-kevésbé egészséges életmódban az is nagyon jó, hogy kisebb egészségügyi károkkal jár egy-egy „mellényúlás”, hiszen a szürke hétköznapok egészséges menete kompenzálni tud. Rendben, megettem azt a lángost, most pár napig különösen figyelni fogok, hogy elegendő olyan növényt és fűszert vigyek be, amelyek képesek helyrehozni az egészségtelen zsírok és jó sok só által okozott fennakadást. Ha pedig a kalóriák miatt aggódnék, akkor azt az elkövetkezendő pár nap között szétosztom és minden nap egy kicsit kevesebb kalóriát fogok bevinni, mint terveztem.

Hogy tudtam-e, mekkora öngól a fekete-fehér gondolkodás? Tudtam. Persze, hogy tudtam. Hogy képes voltam-e árnyaltabban gondolkodni? Nos, amikor az egészséges életmódról volt szó, nem. Fejben tudni valamit vagy szívvel-lélekkel mellé állni nem teljesen ugyanaz. Bennem ez a vizsgálat, vagyis annak a felépítése és megfogalmazása megnyomta azt a gombot, amire szükségem volt. Már értem és érzem és élem azt, hogy az egészségem kéz a kézben jár azzal, hogyan élem az életemet. Ha csak egy kicsit is javítani tudok azon, ahogy most élek, akkor pont annyival javulni fognak a kilátásaim is. És én minden kicsinek örülök 😊

Amióta ezt a cikket olvastam, már nem érzem, hogy egy-egy „mellényúlás” után el kellene dobnom mindent, amit addig elértem. Most, ha ilyesmi történik – mert hát igen, történik-, inkább jobban odafigyelek és tudatosabban megtervezem az elkövetkező időszak életmódi elemeit. Tudatosabban építem fel az étrendemet, jobban odafigyelek a mindennapi mozgásra, a szokottnál is jobban figyelek az alvási körülményeimre stb…stb… Vagyis megyek tovább azon az úton, amit egy életen át szeretnék járni és ettől nem tántorít el egy lángos. És már nincs is tőle bűntudatom! (Persze, attól még nem lett része a mindennapi menünek 😊 )

Nem az a fontos, hogy 100%-ban minden létező szabályt betartsunk az életünk teljes hosszában. Hiszen nem vagyunk robotok. És nem is csak a 100%-os hatékonyság lesz az, ami meghozza a vágyott egészségügyi előnyöket. Inkább az a fontos, hogy tegyük meg azt, amit meg tudunk tenni az egészségünk érdekében, bármilyen kicsiny lépésről is van aktuálisan szó és ha eltértünk az eredeti iránytól, akkor tervezzük meg, mi lesz a következő lépésünk, ami visszaterel. Egy 60%-ban egészséges életmód már jelentősen csökkenti az egészségügyi kockázatokat. De még egy 10%-kal egészségesebbé váló életmód is számottevően csökkenteni fogja ezeket a kockázatokat.

Vagyis a lényeg: nincs olyan kicsi lépés, amit ne lenne érdemes megtenni és egyetlen eltérés az úttól nem jelenti azt, hogy el kellene engednünk az eredeti irányt 😊