Keresés
  • Éva Csomán

Te hogyan töltődsz fel?

Ezt mindig is olyan egyszerű kérdésnek gondoltam. Erre mindenki tud válaszolni. Én például egy csomó mindent szeretek: a kutyákkal-macskákkal játszani, zenét hallgatni, énekelni (nem tudok…), vezetni, táncolni (ezt sem tudok…), tréner képzésre járni, olvasni, barátokkal beszélgetni, egy jó filmet megnézni, túrázni, kirándulni, szóval jó hosszú a lista. Gondolom, a Tiéd is az. Igyekszem minden napra beiktatni valami apróságot, amivel kicsit fel tudom dobni magam. Vannak napok, amikor erre egészen nagy szükségem van. Fel kell tölteni az elemeket. Ez eddig oké. De valójában mennyire töltenek fel engem ezek a dolgok? Vajon mennyire ADOM MEG NEKIK A LEHETŐSÉGET, hogy valóban feltöltsenek?

Vajon mennyire élem meg a pillanatot, amit rájuk szánok?

Ezen elgondolkodtam egy kicsit. Amikor a szőrbabákkal játszom, imádom minden pillanatát, ám közben azon kapom magam, hogy a gondolataim elkalandoznak. Amikor vezetek, akkor aztán végképp máshol jár az eszem. Még a tréningen is néha átkapcsol az agyam tervező üzemmódba (pl. ezt az információt hogyan fogom tudni felhasználni egy nehezebb coaching során…), film közben pedig teljesen el tudok veszni a saját agyamban. Járok a múltban, járok a lehetséges jövőben, járok az álmokban, csak a jelenben nem járok. A jelen pillanat megéléséhez az elmúlt napokban a legközelebb akkor jártam, amikor a fertőzött barátnőm kutyusát vittem sétálni. Szűk egy óra az út kocsival oda, majd ugyanennyi vissza. A kocsiban végig őrült hangerővel énekeltem. Na, azt kivételesen viszonylag sikeresen megéltem. (Szerintem a környéken járók is. Tőlük ezennel bocsánatot kérek…)

Mikor feledkeztem bele valamibe annyira, hogy megszűnt az idő? Tudod, annyira, hogy nem veszed észre, hogy elrepült egy nap. Nincs idő, nincs tér, nincsenek határok, nincsenek feladatok, félelmek, fájdalmak, csak AZ van, amit épp csinálsz. Ami annyira elvarázsol, hogy Te is megszűnsz egy kicsit. Feloldódsz, ABBAN. Mikor hunytad le a szemed utoljára, amikor egy sütit ettél? Mikor élted át, ahogy a finom molekulák a nyelveden ízorgiává oldódnak? Mikor zártál ki mindent, csak hogy élvezd a pillanatot? Amikor nem gondolsz semmire, nincs aggódás, nincs tervezés, nincs megbánás, csak az adott pillanat van és az élvezet, amit nyújt.

Én ma elszántam magam erre. Jelen akartam lenni. Nekem erre a legkönnyebb lépés a fotózás. Olyankor se látok – se hallok. Úgyhogy felélesztettem a masinát. És játszottam, mint egy gyerek. (Gyerek, baromi költséges játékkal…) Lefényképeztem mindent, ami az utamba került. A minőség erősen változó lett, de az élményt így is tökéletesen megadta. Nem foglalkoztam semmi mással, csak a fényekkel, a színekkel, a mélységélességgel, a fókusszal, a rekesz nyílással, a záridővel… Nem tudom, mennyi idő telt el. Nem is érdekel. Felpezsdült a vérem. Ez most valóban feltöltött. Olyan energiát adott, ami egy ideje már hiányzott. Amire most nagy szükségem van.

Szóval innentől új szokást vezetek be: minden nap lesz valami, akár csak egy perc, amit arra szánok, hogy tökéletesen megéljem a pillanatot. Ez lehet egy isteni forró zuhany, egy jó illat, Mici dorombolása a mellkasomon, egy dallam, egy mozdulat, bármi. Nem kell, hogy sokáig tartson, nem kell, hogy felborítsa az egész napomat. Mindössze az kell, hogy megtanuljak általa a jelenben élni. Meg kell tanulnom nem folyton agyalni. A gyerekek fantasztikusan át tudják magukat adni a jelennek. Na, ezt kell nekem is újra megtanulnom.


Te meg tudod csinálni?

12 megtekintés
 
  • Facebook
  • LinkedIn

©2020 by Eva Csoman MD - Compass Coaching

This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now