Eljött az év vége és eljött vele a pillanat, hogy visszatekintsek mindarra, amit megtanulhattam ebben az évben.
· megtanultam, hogy milyen az, amikor igazán nyomorultul érzem magam. Milyen a kilátástalanság, a reményvesztettség, a szélsőséges testi-lelki kimerültség.
· megtanultam, mennyire be tud szűkülni az ember tudata az ilyen helyzetekben, mennyire nem lát ki a saját gondjaiból.
· megtanultam, hogy a segítségkéréshez bátorság kell – és végül elképesztően megtérül.
· megtanultam, hogy vannak mérgező és támogató kapcsolatok, és amikor mélyponton vagy, nem mindig egyszerű megmondani, melyik melyik.
· megtanultam, hogy sokkal erősebb és bátrabb vagyok annál, mint amit valaha is gondoltam volna.
· megtanultam, hogy mire képes a hála.
· megtanultam, hogy működik a megbocsátás.
· megtanultam, hogyan gyógyít a szeretet.
· megtanultam megbocsátani önmagamnak és szeretni önmagam.
· megtanultam, hogy amikor szívvel-lélekkel elindulsz egy úton, amikor minden idegszáladdal, minden szívdobbanásoddal hiszed, hogy ez lesz a tiéd, a sors a lábad alá teszi a következő követ, amire léphetsz. (vagy inkább eléggé kinyílik a szemed és a szíved, hogy észrevedd az előtted heverő köveket)
· megtanultam, hogy a világ olyan, amilyen. Viszont azért, hogy én hogyan érzem magam benne, csak én felelek.
· megtanultam, hogy az önsajnálat felesleges és meddő érzés. Csak arra jó, hogy megakadályozzon a megoldások megtalálásában.
· megtanultam, hogy azokkal a dolgokkal kell foglalkoznom, amikre van ráhatásom. Felesleges azokon keseregnem, azokra időt vesztegetnem, amik a legkisebb mértékben sem függenek tőlem.
· megtanultam, hogy a gondolataimmal irányítani tudom az életemet, a hangulatomat, az érzéseimet. A tudatosság valóban megoldás egy csomó helyzetben.
· megtanultam, hogy az emberi kapcsolataimra sokkal nagyobb hatással vagyok, mint gondoltam.
· megtanultam, hogy a napjaimból, óráimból tevődik össze az életem. Az időm értékes. Nekem kell eldöntenem, kinek, minek adok belőle.
· megtanultam, hogy sosem késő megismerkednem önmagammal, igazán, mélyen. Még mindig tudok újat mutatni magamnak…
· megtanultam, hogy a legnehezebb időszakok tapasztalata is hozzáadódik az életbölcsességhez, ha hajlandó vagy meglátni benne a tanulnivalót.
· megtanultam, hogy mindig tudok és kell is fejlődnöm tovább. És még tovább. És még tovább. És még tovább…
Ha visszatekintek erre az évre, mélységesen hálás vagyok.
Hálás vagyok a Páromnak, aki a legsötétebb időkben is mellettem állt, aki kitartott, amikor sárkány voltam, aki kétely és megingás nélkül támogat.
Hálás vagyok a Barátaimnak, akik nem engedték el a kezem akkor sem, amikor én elfordultam mindenkitől.
Hálás vagyok a Segítőmnek, aki megtanított, hogyan kell hátrébb lépni egy lépést, kicsit kívülről nézni a bennem lévő zűrzavart és meglátni a megoldások tömegét. Aki megtanított, hogyan tudok kimászni a saját magam ásta gödörből.
Hálás vagyok a Tanítóimnak, akik közelebb hoztak önmagamhoz, és akik megmutatták, hogyan kell járni azon az úton, amin én is járni akarok.
Hálás vagyok a munkatársaimnak, akik türelemmel viselték az elmúlt egy év bennem zajló viharait, és akik támogatnak új utam első lépéseiben.
Hálás vagyok a sorsnak, hogy mindazokat az embereket megismerhettem, akik így vagy úgy, de hatottak rám, nyomot hagytak a lelkemben.
És hálás vagyok önmagamnak, hogy volt bátorságom és erőm ezt a változást megkezdeni.
Ha visszatekintek erre az évre, látom, milyen hosszú utat jártam be, és büszke vagyok rá. Büszke vagyok magamra.
