Korábban – gyakorlatilag egész életemben- az érzelmeimnek kiszolgáltatva éltem. Történt valami, én éreztem magam valahogy, majd az egész lassan, nagyon nagyon lassan csengett le, miközben én csak tehetetlenül sodródtam az érzelmekkel. Ez főleg akkor hagyott mély nyomot, amikor kellemetlen érzések fortyogtak bennem kontroll nélkül.
Most, hogy tanulom a tudatosságot, kezdek máshogy működni. Tegnap volt egy csodálatos, kellemes, sikeres napom; élveztem a coaching gyakorlatot, volt pár szívet átmelegítő beszélgetésem réges-régi ismerősökkel, mégis a késő esti kutyasétáltatás közben rosszul éreztem magam. Mintha felpofoztak volna és nem értettem igazán, hogy miért. Ekkor jutott eszembe, hogy én tudatosságot tanulok, vagy mi a szösz, hát akkor hajrá!
Magamba néztem hát, hogy egészen pontosan mi is ez az érzés. Csalódottság volt. Mi váltotta ki ezt a csalódottságot? Kutattam-kutattam, végül megtaláltam. Már a felismeréssel könnyebb lett a dolog, de persze ettől még nem húzódott fülig a szám a boldogságtól.
Mivel sokáig sétáltunk, volt időm elgondolkozni azon, hogy a csalódottság forrását jelentő eseménynek milyen vetületei vannak, mit hogyan lehet még értelmezni benne, mennyire biztos, hogy az én értelmezésem helyes. Elgondolkodtam azon is, hogy az egyértelműen negatív részletekkel mit tudok kezdeni, hogyan tudom csökkenteni a károkat, milyen választási lehetőségeim vannak és milyen szempontok szerint, legkésőbb meddig akarom meghozni a végső döntést. (Megjegyzem, a csalódottság igazi gyökere az volt, hogy a döntést már múlt héten szerettem volna meghozni és ahhoz képest még mindig hiányoznak információk. Ezzel is meg kellett küzdenem.)
Mire a sétából hazatértünk gyönyörű kiskutyámmal a rossz érzés helyét átvette valamiféle készültség érzése, mintha a rajtvonalon állva arra várnék, hogy a még hiányzó információk nyomába indulhassak. Nem mondom, hogy üdítő, vidám érzés volt, de már semmiképpen nem volt kellemetlen íze. Inkább semlegessé vált. Egy „to-do” listává változott. Az adott helyzetben ezt sikernek könyveltem el. Mire ágyba kerültem, a kellemetlen érzés megszűnt. Ez nem is olyan aprócska siker!
Amit megtanultam belőle: az érzéseimnek érdemes utána menni. Megtudni, hogy miért érzem ezt, és ha nem ezt szeretném érezni, akkor mit kell ahhoz tennem, mire kell ahhoz gondolnom, hogyan kell látnom a dolgokat, hogy más érzés legyen a végeredmény.
Furán hangzik, de baromi jó játék! Szerintem próbáljátok ki! 😊
